Blog

Sok folyadékkal kapcsolatos hiba nem olyan hirtelen, mint amilyennek látszik. A tartály szintje a szokásosnál gyorsabban kezd csökkenni, az utántöltés időzítése szabálytalanná válik, vagy a gép instabil folyadékkörülmények között kezd működni, mégis gyakran kimaradnak ezek a figyelmeztető jelzések, míg végül be nem következik az állásidő.

A vásárlók többé nem tekintik az érzékelőket elszigetelt hardvernek, amely egyszerűen csak azt jelzi, hogy a tartály tele vagy üres.

A vízpazarlás nem mindig drámai szivárgásból vagy látható rendszerhibából származik.

A tiszta tankleolvasás megelőzheti a szükségtelen állásidőt, csökkentheti a találgatásokat, és sokkal könnyebbé teheti a napi működést.

A tartályprojekt gyakran bonyolultabbá válik, ha a szintjelző módszer kezdettől fogva nem világos.

A jó mérőműszer akkor is gyenge eredményeket ad, ha rossz helyre van beszerelve, vagy rosszul illeszkedik a tartályhoz.

A megbízható termékek hosszú használat után is problémákat okozhatnak, különösen akkor, ha a telepítés, a folyadékviszonyok vagy a napi karbantartás nem ideális.

A szabványok a tartályprojektek egyik legzavaróbb része, mivel a vásárlók gyakran látják együtt az ASME-t és az API-t, anélkül, hogy tudnák, hogy a mérőműszerre, a tartályra, a rögzítési csatlakozásra vagy a szélesebb operációs rendszerre vonatkoznak-e.

A megbízható folyadékfelügyelet számos ipari és kereskedelmi rendszer csendes gerince. A tartályok ritkán hibásodnak meg, mert a folyadékot nem lehet megfelelően tárolni; meghiúsulnak, mert nem a megfelelő pillanatban vagy a megfelelő eszközzel figyelik a szintet.

A megbízható tartályfigyelés nemcsak magától az érzékelőtől függ, hanem attól is, hogyan van beszerelve és kalibrálva.

A kézi felügyeletre támaszkodó szivattyúrendszerek gyakran ismétlődő problémákkal szembesülnek: a szivattyúk túl későn indulhatnak, túl későn állnak le, vagy akkor is működnek, ha a tartály üres.

Két érzékelő hasonlónak tűnhet egy katalógusban, de nagyon eltérően viselkedik, ha egy tartályba szerelik.